A múlt hónapban a Dalai Láma nagyrabecsülését fejezte ki a 16 éves aktivista, Greta Thunberg felé. Amint írja: „Felemelő látni, ahogyan másokat is arra inspirálsz: emeljék fel a hangjukat. Az embereket ráébreszted arra, amit a tudósok egyöntetűen hirdetnek már régóta, valamint a mielőbbi cselekvés szükségére”.
„Én magam is elszánt híve vagyok a környezetvédelemnek” folytatja a Dalai Láma. „Mi emberek rendelkezük egyedül azzal a képességgel, hogy elpusztítsuk a bolygónkat. Azonban ha el tudjuk pusztítani, képesek vagyunk a megóvására is. A buddhizmus célja –minden fajta buddhizmusé– a bódhi, azaz a felébredés. Sok gyakorló számára ez egy egyéni cél, és számos életen keresztül dolgozik a tudata megtisztításán a mohóságtól, gyűlölettől és tudatlanságtól. Mások egy Tiszta Földön való újraszületésért dolgoznak, ahol a körülmények szinte garantálják ennek a célnak az elérését. És azután vannak azok, akik valamilyen formában bódhiszattva fogadalmat tesznek és kijelentik, hogy bár „a szenvedő lények számtalanok, fogadom, hogy mindnek segítő kezet nyújtok”.
Nem számít, az ember milyen fajta buddhizmust gyakorol, a felébredés folyamatával együtt kell járnia az ego határainak egyfajta elmosódásával. Az ego, az én ugyanis nem valóság. Csupán illúzió, amin keresztül kell látnunk.
Amikor tanításokat hallgatunk, növekszik a bizalmunk, a hitünk a tanban, belátást, vagy az elme csendjét gyakoroljuk az énünk összezsugorodik, a perspektívánk viszont kinyílik. A Viszuddhimaggában, azaz a Megtisztulás Útjában, ebben az ötödik századi értekezésben Buddhaghósza azt írja, hogy a szerető kedvesség gyakorlata a falak ledöntéséhez hasonló. A nyolcadik században egy másik nagy filozófus, Sántidéva az identitászavarunkat a különböző testrészeink példájával illusztrálja: ha tüske megy a lábujjba, a kéz miért ne szedné azt ki? Hasonlóképp: ha szenvedés van Indiában, Szudánban, Ausztráliában vagy Szíriában, miért nem teszünk az enyhítéséért, akármilyen messze vagyunk is?
Napjaink legaggasztóbb szenvedésforrása az éghajlatváltozás. Ebben a hónapban mérték az emberi történelem legmagasabb szén-dioxid koncentrációját a levegőben aminek kapcsán két fontos tényre hívták fel a figyelmet: az egyik, hogy a szén-dioxid legfőbb kibocsájtója a fosszilis üzemanyagok használata, a másik pedig, hogy a korábbi tudományos modellek vészesen alulértékelték a klímaváltozás ütemét és mértékét.
A klímaváltozás egyik hatása a halálos hőhullámok egyre gyakoribbá válása, mely emberi tevékenység nélkül nem jönne létre a japán meteorológiai társaság jelentése szerint. Hasonlóan aggasztó a kapcsolat a klímaváltozás és a háború között. Az egyre ellehetetlenülő életkörülmények elkeserítik az embertömegeket, akik a semmit nem cselekvő kormányaik ellen fordulnak.
Európában Greta Thunberg és az Extinction Rebellion mozgalom elérte, hogy a klímaváltozás legyen a harmadik legégetőbb kérdés az átlagember szerint. Az EU parlamenti választásán a Zöld Párt soha nem látott sikert ért el. Jonathan Bartley, a Zöld Párt társelnöke szerint: „Az Egyesült Királyságban majdnem minden második fiatal a környezetvédelmet helyezi a legfontosabb ügy polcára. Nem is csoda: azt látják, hogy a kormányok döntései egyáltalán nem szolgálják az ő jövőjüket vagy a környezetvédelmet.”
A buddhista világban is sokan kiálltak a környezetvédelem mellett. Kik tettek azonban kézzelfogható lépéseket a vészhelyzet megállítására?
Talán Bhután. A királyságot sokat dícsérik a példátlan környezetvédelmi törvényei miatt. Például megőrzi legalább 60 százalékát az erdőfelületének, kemény gépjárműadót vezet be és támogatja a közösségi közlekedést valamint az elektromos járművek elterjedését.
„Az emberek már most is érzik a klímaváltozás hatásait.” Mondja Thinley Namgyel, Bhután követe a 2015-ös párizsi klímacsúcson. „A magashegyi régiók, melyek korábban hónapokra elszigeteltek lettek a hó miatt, most egész évben látogathatóak. A monszun nem jön időben, amikor pedig megérkezik, nem számít rá senki és tönkreteszi a terményt.”
A bhutánihoz hasonló szabályok bevezetése bárhol lehetséges volna, a gond a politikai szándékkal van. Az emberiség olyan, mint a gyerekek a Lótusz Szútrában, akik égő házban játszanak, de túlságosan leköti őket a játék, hogy észrevegyék, ami körülöttük folyik. Mikor válunk olyanná, mint a történetbéli apa, aki azt mondja a gyerekeknek, hogy odakint gyönyörű hintók vannak, csak hogy végre ki tudja őket csalogatni az égő házból, ami hamarosan a fejükre omlik?
Szurei Szaszai, a 89 éves, a Japánból származó buddhista szerzetes a vezetője az indiai buddhizmus újraélesztésére irányuló erőfeszítéseknek, valamint a kasztalapú társadalmi megkülönböztetés felszámolásának, ami
A Tergar Meditációs Közösség, amelyet a tibeti buddhizmus Karma Kagyü és Nyingma vonalának meditációs tanítója és mestere, Jonge Mingyur Rinpocse alapított, bejelentette, hogy Mingyur Rinpocse
Malik Tóth István jógaoktató, számos spirituális könyv fordítója. Ebben a riportban Dzogcsen Pönlop Rinpocse: Halált meghaladó tudat c. könyvéről beszélgettünk vele. Idézet a könyvből: „A
