A dalai láma egykori testőre, a most 70 éves nővér, a tiszteletreméltó Robina Courtin

Buddhista pszichológiát tanít a dalai láma egykori testőre

by DEEPA BHARATH,OC Register, Sept. 18, 2015, buddhistchannel

Orange County, CA (USA) –

A tiszteletreméltó Robina Courtin sokat sűrített eddigi 70 évébe. Volt már buddhista, katolikus, zenész, politikai aktivista, radikális feminista, harcművészeti szakértő, börtönügyvéd és a dalai láma személyes testőre is.

Az ausztrál, melbourni születésű apáca 1977-ben tett fogadalmat, és most azt tanítja az embereknek, hogyan értsék meg saját elméjüket.

Mi vonzotta a buddhizmushoz?

Katolikus családba születtem, és hittanra is jártam. Elég rosszcsont gyerek voltam, de mindig érdekelt az élet értelme. Sok kérdésem volt. A hatvanas években Londonban tanultam zenét. De akkoriban már érett voltam, kész a forradalomra. Politikai és társadalmi aktivista lettem, radikális feminista. De ahogy telt az idő, a spiritualitás felé fordultam. Először 1976-ban találkoztam a tibeti buddhizmussal, egy elvonuláson.

Feministaként sokkolt a buddhizmus patriarchális felépítése. Az is sokk volt, hogy a buddhizmus szerint én vagyok felelős a saját szenvedésemért, pedig én mindenki mást akartam okolni. De ezeket az akadályokat leküzdöttem, mert tényleg meg akartam ismerni ezt a filozófiát, amely nem a teremtőről, hanem a karma törvényéről beszél. Lenyűgözött Buddha tanítása, hogy ne csak elhiggyük a dolgokat, hanem elemezzük őket, és saját intelligenciánkkal döntsük el, mi igaz. Nem a vakhitre volt alapozva, és ez nagyon tetszett.

Hogy került kapcsolatba a harcművészetekkel?

Három rendszerben: koreai, japán és kínai is kaptam kiképzést, legutóbb a nyolcvanas évek végén. Nagyon szerettem a harcművészetet. Illett a természetemhez. Nem jutottam el haladó szintre, de nagyon jótékony hatással volt a tudatomra. Igazán értékeltem a fegyelmet és az összpontosítást.

Hogyan lett a Dalai Láma testőre? Mivolt a benyomása a Dalai Lámáról?

Amikor 1982 őszén Franciaországba, Olaszországba és Spanyolországba látogatott, Őszentsége 10 főből álló testőrgárdájának tagja voltam. Hihetetlenül karizmatikus és szerény ember. Láttam, hogyan érinti meg mások életét. Láttam, amikor egy spanyol kolostorban a katolikus szerzetesek elolvadtak csak attól, hogy beszélt velük. Két lábbal jár a földön, mégis különleges. Tényleg nagyszerű élmény volt.

Tanulta, és most ön is tanítja a buddhista pszichológiát. Mitől különleges?

Az indiai pszichológia hagyománya több mint 3000 éves. Lenyűgöző felfedezőút az én természetébe. Az indiai jógik hozták létre ezt a technikát az összpontosítás és meditáció segítségével, hogy saját elméjük legmélyebb szintjére is eljussanak. azon a szinten alapvető éleslátással bírunk. Kifinomult, intelligens elemzése a megismerési folyamatnak.

Hogyan értheti meg valaki ezel a technikával a saját elméje működését?

A modern pszichológiában olyan érzelmekről beszélünk, mint düh, vágy és féltékenység. A buddhista pszichológiábanezekről mint a szenvedés okairól beszéünk. A meditáció és összpontosítás által kifejlesztjük a képességünket, hogy mélyre merüljünk az elménkben,  meghallgassuk a benne zajló kognitív történeteket és konceptuális drámákat (hiedelmeket), kibogozzuk őket, és megnyugtassuk az elmét. Így leszünk saját magunk terapeutái. Újraprogramozhatjuk az elménket azzal, hogy megtanulunk a bennünk lévő jóra hallgatni. De nehéz dolog, és nagyon kemény munka kell hozzá.

Mondjon egy példát a „konceptuális történetre”, hiedelemre!

Például maga és én összeveszünk. A szemem tágra nyílt. Kiabálok, és fröcsög a nyál a számból. A szavak, az arckifejezésem és a nyál mind olyan jelenségek, melyeket az érzelmek okoznak, ebben az esetben a harag. A hiedelmeket arról, hogy valaki rossz vagy gonosz, az érzelmeinkre alapozva szőjük. És elkezdünk hinni bennük. Valójában az elengedés folyamatának része ez. Amikor megvizsgáljuk saját elménket, és eltávolítjuk ezeket a negatív érzelmeket, megtanuljuk uralni a saját viselkedésünket, és ésszerűen viselkedni. Ez sokkal több, mint vallás vagy hit. Bármilyen vallás gyakorlója, de az is, aki nem vallásos, meg tudja tanulni.

Mi ennek a gyakorlásnak a célja?

A buddhizmusban a végső cél, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől, és eljussunk a nirvánába. A mahájána buddhizmusban, amelyet gyakorlok, van egy mondás: egy madárnak két szárny kell a repüléshez – bölcsesség és együttérzés. Amikor együtt van bennünk ez a kettő, és összeszedjük magunkat, már másoknak is tudunk segíteni.