A betegek ápolására vonatkozó tanácsok c. szutta Farkas Pál fordításában

Ezidőtájt egy bizonyos szerzetes bél-rendellenességekkel küzdött, és saját ürülékében feküdt. És a Magasztos, Ánanda kíséretében végiglátogatva a hálóhelyeket, eljutott e szerzetes szállásáig, és látta, amint a szerzetes saját ürülékében fekszik. Odament hozzá és megkérdezte:

– Mi a bajod, szerzetes?

– Magasztos, bél-rendellenességekkel küzdök.

– Szerzetes, és van valaki, aki gondoskodik rólad?

– Nincs, Magasztos.

– Miért nem gondoskodnak rólad a szerzetesek?

– A szerzetesek nem veszik hasznomat, Magasztos, ezért nem gondoskodnak rólam.

 

Akkor a Magasztos azt mondta a tiszteletreméltó Ánandának:

– Ánanda, menj és hozz vizet, fürdessük meg ezt a szerzetest.

– Rendben van – mondta beleegyezésképpen a tiszteletreméltó Ánanda –, és hozta a vizet. A Magasztos a szerzetesre csorgatta a vizet, a tiszteletreméltó Ánanda pedig letisztította. Aztán a Magasztos megragadta a fejénél, a tiszteletreméltó Ánanda pedig a lábánál, felemelték és az ágyára fektették.

 

Akkor a Magasztos ezen alkalomból és ezzel összefüggésben összehívta a szerzetesi Közösség gyűlését, és ezt kérdezte a szerzetesektől:

– Van ebben és ebben a szerzeteslakban egy beteg szerzetes?

– Van, Magasztos.

– Szerzetesek, és mi a baja annak a szerzetesnek?

– Bél-rendellenességekkel küzd, Magasztos.

– Szerzetesek, és van valaki, aki a gondját viseli?

– Nincs, Magasztos.

– És miért nem gondoskodnak róla a szerzetesek?

– Annak a szerzetesnek, Magasztos, a szerzetesek nem veszik hasznát, ezért nem gondoskodnak róla.

– Szerzetesek, nincs anyátok és apátok, aki gondoskodhatna rólatok. Ha nem gondoskodtok egymásról, vajon ki fog rólatok gondoskodni? Aki rólam gondoskodnék, az gondoskodjék a betegekről.

 

Ha van avató-mestere, akkor az avató-mesterének kell gondoskodnia róla mindaddig, amíg az élete tart, és kivárni, amíg fölépül; ugyanígy, ha van tanító-mestere, szerzetes-társa, tanítványa, a szerzetestársának társa, vagy a tanítványának társa. Ha egyik sincs ezek közül, akkor a Szanghának kell gondoskodnia róla, és aki ezt nem teszi, az rossztettel vétkezik.

 

Öt olyan tulajdonság van, szerzetesek, ami miatt – ha a beteg rendelkezik vele – nehéz gondoskodni róla: ha nem teszi meg azt, ami jó neki; ha nem ismer mértéket (az étel mennyiségében), ami jó neki; ha nem veszi be a gyógyszereket; ha jóakaró gondozójával nem tudatja, miféle betegsége van, (nem tudatja,) ha rosszabbodik, javul, vagy stagnál; és ha képtelen elviselni a súlyos, éles, erős, ártalmas, kellemetlen, életet veszélyeztető testi fájdalmakat. Ez az öt tulajdonság, szerzetesek, ami miatt – ha a beteg rendelkezik vele – nehéz gondoskodni róla.

 

Öt tulajdonság van, szerzetesek, ami miatt – ha a beteg rendelkezik vele – könnyű gondoskodni róla: ha megteszi azt, ami jó neki; ha ismeri a mértéket (az étel mennyiségében), ami jó neki; ha beveszi a gyógyszereket; ha jóakaró gondozójával tudatja, miféle betegsége van, (tudatja,) ha rosszabbodik, javul, vagy stagnál; és ha képes elviselni a súlyos, éles, erős, ártalmas, kellemetlen, életet veszélyeztető testi fájdalmakat. Ez az öt tulajdonság, szerzetesek, ami miatt – ha a beteg rendelkezik vele – könnyű őt szolgálni.

 

Öt olyan tulajdonság van, szerzetesek, ami miatt – ha a gondozó rendelkezik vele – alkalmatlan a feladatra: ha nem tud gyógyszereket előírni; ha nem tudja, hogy milyen (étrend) jó és milyen nem jó a betegnek, azzal látva el, ami nem jó, és nem látva el azzal, ami jó; ha nem szeretetből, hanem mohóságból gondoskodik a betegről; ha tiltakozik az ellen, hogy ürüléket, nyálat vagy hányást takarítson el; ha nem képes időről időre tanítani, ösztönözni, lelkesíteni és felvidítani a beteget egy tanítóbeszéddel. Ez az öt tulajdonság, szerzetesek, ami miatt – ha a gondozó rendelkezik vele – alkalmatlan a feladatra.

 

Öt olyan tulajdonság van, szerzetesek, ami miatt – ha a gondozó rendelkezik vele – alkalmas a feladatra: ha tud gyógyszereket előírni; ha tudja, hogy milyen (étrend) jó és milyen nem jó a betegnek, azzal látva el, ami jó, és nem látva el azzal, ami nem jó; ha nem mohóságból, hanem szeretetből gondoskodik a betegről; ha nem tiltakozik az ellen, hogy ürüléket, nyálat vagy hányást takarítson el; ha képes időről időre tanítani, ösztönözni, lelkesíteni és felvidítani a beteget egy tanítóbeszéddel. Ez az öt tulajdonság, szerzetesek, ami miatt – ha a gondozó rendelkezik vele – alkalmas a feladatra.

 

Farkas Pál fordítása

Vin.Kh.Mv.VIII.26.1-8.