Programajánló – Műugrás 2., a Metafizikai Térben: Baji Miklós Zoltán kiállítása

Baji Miklós Zoltán intermediális művésszel a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán megtekinthető kiállításáról beszélget Udvardi Márton.

A kiállítás weboldala

Baji Miklós Zoltánról:

BMZ újabb műugrásai a metafizikai térben

BMZ, azaz Baji Miklós Zoltán (62) képzőművészt nem kell bemutatni a kortárs művészetet kedvelőknek. BMZ, az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén jelent meg a Magyar és részben nemzetközi művészeti köztudatban. Ő az a művész, aki folytonosan változik és ezt szisztematikusan vállalja: arc poétikája a változás, ahogy fogalmaz az „Áramlásban” maradás, amely egyértelműen kiküszöböli az „állandóság utáni vágyat”, a bevált panelekhez való ragaszkodást. Az ezredforduló óta visszavonultan él „viharsarki”, békéscsabai tanyáján. Alkot, dolgozik vizuális neveléssel telnek hétköznapjai. Hiszi, hogy minden embergyermek és ember számára lényegi jog az önkifejezéshez vezető út és hátér megteremtése, testi és lelki fejlődésének, egészségének érdekében. Ezért dolgozta ki a kilenchónapos kortól a „babaArt” programját, valamint a Családi Alkotó Kör tematikáját és hozta létre a V.K.P.csoportot.

Vidéki „hosszantartó önkéntes ki-elvonulása” ellenére több hazai és olykor nemzetközi kiállításra, fesztiválra is meghívást kap, de nem él minden lehetőséggel.

A folytonos műfaji, technikai, anyaghasználati kísérletezés, változtatás ellenére, művészetének gondolati, vizsgálati, filozófiai alapja, mondhatjuk változatlan fókuszú. Erről így, vall: „Önmagamra találásaim első felismerése az általam „Lélekfestészetnek” nevezett, 1986- megközelítőleg 1989-ig tartó időszak, amikor is elszakadtam a külső, érzékelt valóság leképezésétől, megpróbáltam megjeleníteni azt az érzékekkel közvetlenül nem elérhető világot, amely az anyagi káprázat mögött pulzáltatja a Valóságot. Innét egyenes út vezetett a „Belső utazásokon” át a „Testem alkimista kohójába” elnevezésű korszakomba, amely során, a test, a fizikai létezés határait feszegető performanszokat valósítottam meg. Ilyen a Kovács Istvánnal közösen előadott Angyalcsinálók, a Skin @‌UCTION, vagy az Arritmiha a Gyűrű, és a Holtpont című munkák. Ezekkel Hajas Tibor utáni alkotóként beírtak a művészettörténészek a kortárs művészettörténet említésre méltó alkotói közé. Ezen időszakban, a transz állapotok különböző elérési, megélési lehetőségeit kutatattam, az ezredforduló körül a sámán technikákat is beemeltem, először csak a performanszaimba, (In memoriam Matild és gyermekei, Arritmiha Grupp), majd önálló tevékenységként is végrehajtottam cselekedeteket. Természetesen a festészettel, szobrászattal, installációk készítésével, színpadi művek létrehozásával, filmek készítésével sem hagytam fel, a megélt élményeket tárgyi projekcióként is megvalósítottam. Például, az archaikus testtartásokat a kipróbálás, az általuk okozott transzélmény mellett életnagyságú blokktégla szobrokban is megvalósítottam. A több mint tíz évvel ezelőtt beindított Tégla projektem az egyik leg sikeresebb művészeti programom.

A budapesti, A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán látható kiállításom két részből áll, a folyosón korábbi tevékenységeim fotó archívumából nyomtattunk és állítottunk ki képeket. Az igazi új élmény a Baktay teremben várja az érdeklődőket. Itt akvarellek és rajzok láthatók, amelyek témája nem más, mint amit az 1991-ben a Misztikum és Mágia és az 1995- ben bemutatott Áldozati Édenkegyhely című performanszaim által igyekeztem megélni, megmutatni, megéreztetni. A „Műugrás 2. a Metafizikai Térben” anyaga egy belső emberi vágyat és annak „főszereplőjét” próbálja körbejárni. Az emberek, még ha tagadják is hisznek valakiben, aki, úgymond „utat mutat számukra, megváltja őket, megmenti a romlásba zuhant emberi világot.” A kiállítás anyagának főszereplője a „Műugró”, aki valahol a világokban, másik bolygón, bolygórendszerben, a Menyben, a Tusita isten országban, várja, hogy az emberek ismét „megszólítsák”, hívják, hogy újra Béke, Boldogság, Szenvedés Mentesség legyen úrrá a Földön. A művek első pillantásra keresztény témájúnak tűnnek, de ez nem véletlen, hisz ezen művek a „jelenben” készültek, itt Magyarországon. A „Műugró” testtartása egyaránt emlékeztet a szenvedő, megfeszített Krisztuséra, az Egekben lakóhoz fohászkodó próféták karemelésére, az áldást osztóéra, a sportoló műugró, vagy tornász, vagy balett táncos mozdulatára, de a humán Y- kromoszómára is, amely kiválthatja a férfi nemi jegyek kifejlődését. Mindegyikre utal, de egyik sem, Ő a „Metafizikai Térben már Cselekvő.”

A képeken látható főszereplő, az olykor önmagán átforduló, a megtestesülés pillanatában lévő, máskor „világkerék”, fejű, az Egekből (emberi szervekből álló lombozattal, terméssel bíró )„Életfa” fejjel felénk zuhanó, vagy az asztrálsíkban, már földi landolására, testet öltésre készülő, talppal lefelé álló „Műugró”mellett találkozhatunk a Szíriuszról, vagy a velünk párhuzamos világokból, dimenziókból származó robotokkal, lényekkel, démonokkal is. Bízom benne, hogy belső Buddhám keresése, másokban is gondolatokat ébreszt és Maitjérahoz is eljutnak felajánlásaim, műveim rezgésüzenetei.

BMZ 2024.

BuddhaFM – Adásban a Tan!