A dél-koreai Kangvon tartomány egyik havas hegyoldalában áll egy eldugott buddhista templom. Egy szerzetes egy faoltár előtt állva imádkozik egy elhunyt lelkéért. Az oltáron egy “szellemtábla”, mellette egy bekeretezett fénykép egy kutyáról, akit magáról a templomról neveztek el, Hjundok-nak.
“Hjundok nemrég hunyt el” – mondja a tiszteletreméltó Hjundzsonk szerzetes, a templom alapítója és vezető szerzetese. “Nyolc éves volt.”
Az elhunyt kiskutya tiszteletére, ami a templomban élő két kutyus egyike volt, most egy “csondodzse” nevű buddhista temetési szertartást tartanak, amit 49 napos gyászidőszak követ.
A csondodzse szertartás célja, hogy a vándorló lelkeket a túlvilágra vezesse, és örök békét és nyugalmat kívánjon nekik,
A gyászszertartást általában közelmúltab elhunyt emberek, buddhista hívők számára végzik a család kérésére.
A tiszteletreméltó Hjundzsonk nem csak az általa családtagnak tekintett kiskutya lelkéért végezte el a szertartást. Megtette már korábban ezt számos háziállat, disznó, tehén, baromfi de akár laboratóriumi egerek esetében is. Az emberi érdekek miatt megölt állatokkal, de még a növényekkel szemben is együttérzően kell viselkedni a buddhista etika szerint.
A kolostor, a Hjundoksza, a Kangvon tartományban magasodó Manvol-hegyen található. A “Manvol” jelentése: a legfényesebb telihold. A vezető szerzetes elmondta, hogy életfilozófiája a minden érző lény iránti tisztelet alapelvén nyugszik. Úgy öleli át őket együttérzésével ,mint a holdfény.
“Senki se veti meg a holdfényt.” – elmélkedik a szerzetes. “A vágyakozást szimbolizálja, miközben mindenkit eláraszt meleg ragyogásával.”
A szerzetes, ahogy a holdsugár ragyogja be a sötétséget, árasztja az együttérzés fényét az elhunyt lényekre, imádkozik értük és családjukért egyaránt. Minden érző lény rendelkezik egy eredendő belső értékkel és lélekkel, ami megérdemli a tiszteletet és az együttérzést a tiszteletreméltó Hjundzsonk szerzetes.
A koreai buddhizmus legnagyobb, csogje rendjéhez tartozó Hjundoksza templomban az állatokért bemutatott csondodzse szertartás már több mint két évtizedre tekint vissza.
“Állandó bűntudatot éreztem amiatt, amikor 8-9 éves korom körül játék közben megöltem egy fecskét.” – mondta Hjundzsok. “Ez a bűntudat késztetett arra, hogy 24 éve, a templom alapításakor, állatokért mutassak be temetési szertartást.”
Ekkor még azonban az emberek nem vették komolyan a kezdeményezését.
“Azt hitték, hogy elment az eszem” – magyarázza. “Mára azonban már több más templom is követi ezt a példát, és végeznek gyászszertartásokat állatok számára.”
A közelmúltban Hjundok kutyus halála okozott mély veszteséget a szerzetesnek.
“Sokat sírtam Hjundok halála után” – mondta a szerzetes.
Tekintettel a templom másik kutyájára, az egyedül maradt Hindung-ra, a szerzetes egy kutyatárs befogadását tervezi.
“Ezt azonban elhalasztjuk addig, amíg Hjundok 49 napos gyászidőszaka le nem telik.”
A csondodzse szertartás azon változatában, amit a szerzetes is végez, a 49 napos gyászidőszak alatt összesen hét szertartást mutatnak be azért, hogy imáik segítségével az elhunyt a paradicsomba kerüljön.
Az állatok temetési szertartásairól híres templom sok olyan látogatót fogad, akiknek a tudatát az állatokkal kapcsolatos bűntudat terheli. Tavaly októberben például csoportos temetési szertartást tartottak számos gyászoló ember részvételével, hogy poszthumusz békét ajánljanak fel a legkülönbözőbb féle állatoknak, kígyóknak, csirkéknek, mókusoknak, teheneknek.
Hjundzsonk szerzetes egy évekkel ezelőtti, laboratóriumi egerek számára bemutatott szertartásra emlékezik:
“Egyszer egy hatfős középkorú emberekből álló csoport érkezett, hogy a gyógyszerészeti iskolájukban, a laboratóriumban használt kísérleti egerekért imádkozzanak. Bűntudatot éreztek és a szertartás enyhítette az érzelmi tehreiket” – mondta.
A szerzetes hangsúlyozta, hogy a temetési szertartások látszólag az elhunytakért zajlanak, valójában azonban elsősorban az élők lelkét könnyítik meg, mert ők küzdenek a veszteség fájdalmával.
Azok számára, akik az élet kihívásai közepette érzelmi nehézségekkel szembesülnek, a tiszteletreméltó Hjundzsonk a buddhista “muszang” tanítását adja, ami az ő értelmezésében azt jelenti, hogy “nem tart minden örökké”.
“Minden meg fog változni, és a fájdalmad is el fog végül múlni. Létfontosságú, hogy emlékezz arra, te irányítod az életedet, és hogy kezedbe is kell venned az irányítást” – javasolta.
“Kényszerítsd magad a pihenésre!” – tanácsolja Hjundzsonk, a saját maga által írt könyv címét idézve.
A szerzetes még a huszas éveiben találkozott ezzel a mondattal a Dél-Kjongszang tartománybéli Hapcsonban található Heinsza templomban, és ez megalapozta az önmagunkkal való törődés fontosságáról vallott meggyőződését.
“Napjainkban az embereket sokszor felemészti a rohanó élet, és elhanyagolják a saját egészségük érdekében történő pihenést. A legjobbnak lenni ideájának könyöretelen kergetése kiégéshez vezet, károsan befolyásolja az emberek mentális egészségét” –mondta.
A szerzetes szerint az emberek gyakran alkalmazkodnak külső elvárásokhoz így képtelenné válnak önállóan gondolkodni és a saját értékeik mentén élni. Mivel minden belűlről indul, nem kellene túlzottan aggódniuk mások, róluk alkotott véleménye miatt.
“Ahogyan a hatalmas hullámok is egy kicsike hullámból keletkeznek, épp így megvan a képességed arra, hogy hatást gyakorolj a körülötted pörgő világra.”
Elmondása szerint a templom bentlakásos programjainnak vendégei leginkább a huszas-harmincas éveiben járó korosztályt képviselik, akik nyugalmat keresnek, próbálják megszabadítani az elméjüket a világi gondok és a társadalom materializmus iránti megszálottsága alól.
Ugyanakkor senki sem létezhet pusztán önmagában, mivel minden és mindenki kapcsolatban áll egymással. Ez az elkélpzelés szorosan kapcsolódik az egység fogalmához a szerzetes szerint.
“Nem ketten vagyunk, hanem egyek” – mondta, utalva arra, hogy a “mi” kifejezést úgy kell érteni, mint ami minden lényt magában foglal, úgy az embereket, mint az állatokat, a világegyetem összes lényét.
“Az embernek például meg kell értenie a a természettel és a többi lénnyel való harmonikus együtt-létezés művészetét. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a természet fontosságát, nélküle nem számíthatunk túlélésre” – mondta.
Az egység fogalma tehát az önmagunk iránti törődéstől indul és kitrejed a világegyetemben mindenre, így valósul meg az igazi együttélés.
“A saját boldogságunk forrása a másokért való jótetteken alapul. Mások boldogságának a megteremtése végső soron a saját hasznunkra is válik” – tanácsolta.
Ezt a hálás hozzáállást jól példázza az is, ahogyan a kávét elkészíti és issza a szerzetes. Nem tipikus csészékben vagy bögrékben kínálja a kávét. hanem tálkában.
Miközben kitölti a kávét, a tiszteletreméltó Hjundzsong egy pillanatra mély szemlélődésbe merült a víz eredetét illetően, és minadazon erőfeszítésen, ami egyetlen tálka kávé elkészítéséhez szükséges.
Mintha felajánlást tenne, olyan finoman és hatalmas tisztelettel tartotta a tálat két kézben.
“Végső soron minden a tudaton, a szíveden múlik. A világegyetem egyetlen porszemben is létezik, államdó marad, nem növekszik, nem csökken, mindig ugyanaz marad, és nem szennyezett, nem tiszta” – elmélkedett, miután ivott egy kortyot.
Forrás – The Strait Times
Képek: The Korea Herald
A BuddhaFM A Tan Kapuja Buddhista Egyház által fenntartott online rádió. A rádió minden buddhista irányzat és az összes buddhista közösség számára nyitott, melynek tanítása és beszéde a BuddhaFM küldetés nyilatkozatával összhangban szólal meg.
BuddhaFM – Adásban a Tan!
Kövessenek minket Facebook Spotify oldalunkon és Youtube csatornánkon.
Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert
Szurei Szaszai, a 89 éves, a Japánból származó buddhista szerzetes a vezetője az indiai buddhizmus újraélesztésére irányuló erőfeszítéseknek, valamint a kasztalapú társadalmi megkülönböztetés felszámolásának, ami
A Tergar Meditációs Közösség, amelyet a tibeti buddhizmus Karma Kagyü és Nyingma vonalának meditációs tanítója és mestere, Jonge Mingyur Rinpocse alapított, bejelentette, hogy Mingyur Rinpocse
Malik Tóth István jógaoktató, számos spirituális könyv fordítója. Ebben a riportban Dzogcsen Pönlop Rinpocse: Halált meghaladó tudat c. könyvéről beszélgettünk vele. Idézet a könyvből: „A
