Vibráló energiájuk feltárja az emberiség számos kapcsolódási pontját az erdőkhöz. A fák tele vannak dalokkal. A szél motoz és susog a levelek és tűlevelek közt, a rovarok ciripelnek, a jég miatt recsegnek a meggyengült ágak, emberek csevegnek odalent az utcán, és mechanikai zajok keletkeznek teherautókban. Néhány fa-hang túl magas a mi fülünknek, de megfelelő mikrofonnal hallható. Az akusztikus felszín alatt dalok rejtőznek, történeteket ismerünk meg, ha a forrásukig követjük a hangokat. Egy fa dalával foglalkozni olyan, mintha egy táj felszínéhez sztetoszkópot tennénk, és meghallgatnánk, mi zajlik alatta.
Íme tíz módszer a meghallgatásra:
1. Ujjak. Két juharfa lapot tartok a kezemben, olyan nehezek, mint egy-egy súlyos könyv. A fatömböket úgy darabolták fel, hogy durva felszínük megkarcolhatná a bőrömet. Látszólag hangtalan, érdektelen fűrészáru van a kezemben. Felváltva fogom őket a kezembe, és ahogy tanultam, az ujjam közé csípve tartom őket, a súlyuk lelóg a bal kezemből. Megpaskolom a fát. A bőröm érzi a válaszul érkező rezgést. Az egyik fadarab tisztább, fényesebb érzetet kelt, nyitott és sima. A másik is hasonló, de kissé szemcsésebb és homályosabb. Az elsőből a tanítóm, a hangszerkészítő, egy hegedű hátlapját fogja elkészíteni. Ívelt felszíne második életet ad majd ennek a fadarabnak, egy új dalt.
2. Talpak. Ahogy a hikori-fa rönkje a pengéhez ér, a fűrész rezgése és sivítása a fűrészmalom padlóján keresztül vibráló energialöketként jut el hozzám. A körfűrész másfél méter magas, és függőlegesen áll, hogy hosszában tudja elvágni a rönköt, miközben az a futószalagon halad. A forgó fém feldarabolja a fát, deszkákat és gerendákat készít belőle. Ilyen fadarabok tartják egyben a házamat, ilyen, napfény által lágyított szén-dioxidból kialakított szerkezetek. A léc tulajdonképpen hegesztett levegő. A fahulladékot elégetem, és a tűz körül folytatott baráti beszélgetések a képzelet világába kalandoznak, a látható és láthatatlan kapcsolatokra. A fából rakott tűz egybeforrasztja az emberi közösséget, összeköti a szálakat.
3. Elektromos tolómérő. A fém tolómérő gyengéden közrefog egy gallyat, és minden 15 percben megméri az átmérőjét. Órák, napok, hetek során rögzíti a gally vastagságát elektronikus memóriájában. Egy 24 órás ciklus alatt a gally nap által hajtott szívdobogással pulzál. Nappal összehúzódik, ahogy a víz átfolyik rajta a tövétől a levélig. És éjjel megvastagodik, újra megtelik vízzel a gyökerekből. azok a gallyak, amelyek haldokló (túl árnyékos helyen, a lomb alján elhelyezkedő) ágakon találhatók, gyengén pulzálnak, napi ciklusukat alig érzi fém ujjbegy. A napos-boldog ágakon a szisztolé és a diasztolé felduzzad és visszahúzódik, ez az erdő hangokon túli zúgása. Tavasz végén ezt a mindennapos lüktetést az átmérő folyamatos növekedése kíséri, ahogy a gally vastagabb lesz az új rétegektől.
4. Ultrahang. Egy hüvelykujjnyi szenzor nyomódik egy fenyőág vékony kérgéhez. Egy számítógépes képernyőn vonal rajzolja ki a magas kattanásokat és percenéseket, melyeket a szenzor érzékel, vagyis annak hangját, ahogy a vízerek megpattannak az ág belsejében. A fák esetében ezek a mardosó éhség hangjai. Ha túl sok vízér pattan meg – például szárazság idején – az ágon lévő tűlevelek bezárják pórusaikat, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Így nem tudnak lélegezni, vagyis fotoszintetizálni. A hangok napi ritmust követnek: reggel a fák gyökerei elegendő nedvességet szállítanak, így kevés hang hallatszik az ágakból. De délutánra a talaj kimerül. A selyemszál vékonyságú vízfolyamok a növény ereiben egy pattanással eltörnek. Naplemente után a fa gyökerei és a talajban élő gombák együttműködnek, hogy a gravitációval dacolva vizet nyerjenek a talaj mélyebb rétegeiből. A gyökerek hálózata és a gombaszálak együtt hatalmas itatóspapírként működnek, amely felszeletelve hatol a talaj mélységeibe. A víz ezen a hálózaton keresztül a fizika törvényei szerint áramlik a nedvestől a száraz felé, a víz éjjel felfelé mozog. Így az este száraz talajfelszín hajnalra átnedvesedik, és az ágak akusztikus panasza elcsendesül.
5. Beszélgetés. Az ágak alatt az emberek összegyűlnek. A fa összefonja az emberi kapcsolatokat. Manhattanben az utcai árusok és a gyalogosok megpihennek és csevegnek az árnyékban, a járda zsúfolt hömpölygésétől távolabb. A fejük felett lévő levéltető miatt a város minden évben 11 millió dollárt takarít meg a légkondicionáláson. A nyugati part száraz dombságán a gazdálkodók és családjaik szorgoskodnak a fákhoz támasztott létrákon, emberi ujjak dolgoznak az ágak közt az olívaszüreten. Mire leszedik a termést, több tízezernyi szó jut el az egymás mellett a fák közt dolgozó emberek közt a szájtól a fülig Egy denveri, belvárosi parkban gyerekek gyülekeznek egy nyárfa alatt, és a szélfútta levelek susogását hamarosan elnyomják kiáltásaik, ahogy belelépnek a hideg hegyi patak vizébe. Évtizedekkel ezelőtt ez egy szeméttelep volt. Most gyerekek szaladnak nevetve a fától a vízig és vissza. A szülők csevegve üldögélnek az árnyékban.
6. A belégzés hangja és egy kapcsoló kattanása. Az általunk belélegzett oxigén a fáktól és az óceántól származik. Kilélegzünk, és a levelek beszippantják a nekünk nemkívánatos szén-dioxidot, aztán eltárolják a fába, a lélegzet emlékművébe. Kattintsd fel a villanykapcsolót. Szén ég, ősi emlékek szabadulnak fel.
7. A könyvtári asztalnál. Végighúzom a tenyerem a tudományos folyóirat lapján. Egy fa cellulózlapjait bámulom, melyekből a fát szilárdító ligninmolekulákat kimosták a papírgyártási folyamat során. A lapokra írva az erdők sorsáról szóló adatok vannak: csökken a Föld erdő által borított területe. Az évezred első tucat évében 2,3 millió négyzetkilométernyi erdő veszett oda, és mindössze 800 000 négyzetkilométernyit telepítettek újra. Lapozok, a rostok panaszosan recsegnek, ahogy a lap átfordul.
8. Szunyókálás egy fa alatt. A napon felmelegedett sárgafenyőgyanta illatára ébredek. Az erdőben a fák és más fajok közti kapcsolat kémiai folyamat, ezért az orrommal figyelek. Az aranyló massza a sárgafenyő kérgének sötét lemezei közt átható gyanta- és terpentinszagot áraszt, olajos, savas, élénk. Az illata kiválóan riasztja a rovarokat. A ragacsos gyantába beleragadnak a fanyűvő rovarok, és a benne található vegyületek mérgezőek. Ez a védekezés elegendő a legtöbb rovar ellen a legtöbb évben, de az utóbbi időben sárga- és más fajtájú fenyők milliói estek áldozatul rovaroknak. Ellentmondásos módon pont azok az illatanyagok vezetik el ezeket a rovarokat a fákhoz, amelyek a többi rovart távol tartják. A rovarkárok olyan elterjedtek a Sziklás-hegységben, hogy gyakran egész völgyek változnak élénkzöldből barnává, végül pedig szürkévé. A fenyőbogarak mindig is ott éltek ezekben az erdőkben. De most a populáció robbanásszerűen megnőtt a szárazságtól és hőségtől meggyengült fák miatt. A szél tűzszagot hoz.
9. Rovarhangokon keresztül. Pattogó, surrogó hangok a kéreg alatt. Rovarlárvák fúrják magukat a fába pengeéles rágóikkal. A lárvák lenyelik a finom fűrészport, amelyet a bélrendszerükben élő szimbióta mikrobák várnak. A fakopáncs hallgatózik, abban bízva, hogy egy árulkodó nesz leleplezi a rovarlárva hollétét a fában. A fülemet a fához nyomom, és hallom a fa által továbbított hangokat: rovarszáj és madárcsőr. A lombok közt a hernyók leveleket majszolnak. A fa is figyel. Amikor a hernyó rágcsálásának hangját játsszák le egy fának, a növény védekező vegyi anyagokat bocsát ki.
10. Állj, figyelj. A széllökések hangot adnak a növények sokféleségének. A tölgy hangja durva, rekedt, a juharé selymes és magas. Ezek a különbségek a növények evolúciójából és adaptációjából fakadnak. A szárazságtűrő tölgy levelei vastagabbak, szívósabbak mint a vízigényes juharéi. Az, hogy a száraz hegygerinceken és a nedves, erdős völgyekben élő fák különböző hangja az adott hely ökológiai sajátosságairól mesél. A sárgafenyő édesen dalol a kaliforniai szélben, hosszú tűlevelei, ahogy John Muir írta, „a legkifinomultabb zenét” és „szabad, szárnyverdeséshez hasonló zümmögést” bocsátanak ki. De Kolorádóban a fenyők tűlevelei rövidebbek, merevebbek, hogy elbírják a hó és jég terhelését. Ott a fák jajgatnak, ahogy drótszerű tűleveleiket borzolja a szél.
Lépjünk ki a szabadba, nyissuk ki a fülünket. Mifelénk milyen hangokat rejtenek a fák?
David George Haskell (@dghaskell), a University of the South biológiaprofesszora, és a „The Forest Unseen” (Láthatatlan erdő) és „The Songs of Trees” (A fák hangjai) könyvek szerzője is.
„A Buddha tanítása nem egy felfedezett igazság, nem egy megállapított igazság, hanem egy átélt igazság. És az átélést azt részint nem lehet fogalmilag meghatározni, pont
2024. november végén egy rövid, három napos kvanum zen elvonulás volt Etyeken, amelyet a tiszteletreméltó Arne Schaefer dharma mester vezetett, aki Berlinből érkezett, hogy tanítást
Az egységes ellenállás ritka megnyilvánulásaként a nepáli kormányszervek a jelentések szerint összefogtak, hogy megakadályozzák a Kína által kinevezett Pancsen Láma, Gyalcen Norbu beutazását. Norbut széles
