India is fellélegzik

Kínához és Észak-Olaszországhoz hasonlóan Indiában is jelentős pozitív környezeti hatásokkal jár a koronavírus miatti országos lezárás

 

India miniszterelnöke, Narendra Modi, hivatalosan március 24-én jelentette be a járvány miatti országos lezárásokat. A közel 1.4 milliárd lakosú országban a közlekedés és az ipari termelés is a minimálisra esett vissza egyik napról a másikra. A leállás pozitív környezeti hatásai szinte azonnal megmutatkoztak mind a légszennyezettség csökkenésében, mind a nagy folyóvizek tisztulásában.

 

 

Az amúgy híresen szennyezett levegőjű pandzsábi Dzsálandhár városából tisztán látszottak a csaknem 200 km-re lévő Himalája hegycsúcsai, melyeket harminc éve takart a szmog. Az évtizedek óta környezetvédelemmel foglalkozó Balbur Singh Seechewal Twitter bejegyzését idézi a SBS Hindi hírportál: „Tisztán látjuk a hófödte csúcsokat a tetőről. De nem csak azokat, éjszaka még a csillagok is látszanak. Semmi ehhez foghatot nem láttam mostanában.”

A lezárásokat követően csak Delhiben 44%-al csökkent a légszennyezettség, míg az India Today adatbázisa szerint országosan 33%-os javulást mutat a levegő minősége. „Az adatok azt mutatják, hogy az indiai városok átlagosan 115-ös levegőminőségi indexszel (AQI -Air Quality Index) rendelkeztek március 16. és 24. között. A levegő minősége azonban jelentős javulást kezdett mutatni már a 21 naposra tervezett lezárások első három napja alatt, az átlagos index 75 AQI-re esett vissza” – áll a jelentésben.

De nem csak a légszennyezés csökkent radikálisan, hanem a folyók vizei is megtisztultak alig pár nap alatt. A Gangesz vize Haridvárnál és Risikesnél, a két szent ikervárosnál, némi klóros fertőtlenítés mellett, elérte az ivóvíz minőséget, írja a Times of India. Megtisztulásra vágyó zarándokok milliói kénytelenek távol maradni a szent folyótól, ennek következtében újra alkalmas lett egészségügyi szempontból is a rituális vízkortyoló szertartásra, az acsamanára – számol be B.D. Joshi környezettudós.

 

 

A Gangesz tisztaságának hátterében a víz szárazanyag tartalmának (TDI) 500%-os csökkenése áll, ami az ipari szennyezés leállásának, illetve a közvetlen emberi szennyvíz kibocsájtás minimálisra csökkenésének köszönhető. Haridvár Gangeszhez vezető szent lépcsőinél a Har-ki-Paurinál végzett hivatalos mérések szerint a víz minősége újra „A” osztályú, a modern történelem óta először. Víz keménysége beállt egy elfogadható 6.5-8.5 pH közötti szintre, és az oldott oxigén mennyisége is javulni látszik, ami a víz élővilága számára elengedhetetlen.

A Gangesz felső folyásának vidékéről is hasonló hírek jönnek. Az Allahabadhoz közeli Trivéni Szangamnál, a „hármas találkozásnál”, ahol a szent Jamuna és a Gangesz találkozik a láthatatlan Szaraszvátival, Shesh Narayan Mishra, egy helybéli így nyilatkozik: „Minden kedden és szombaton lementem a Gangeszhez megmártózni az elmúlt 40 évben, és sosem láttam még ilyen tisztának a folyót, még a három folyó, a Gangesz, a Jamuna és a mitikus Szaraszváti találkozásánál sem, köszönhetően a lezárásoknak.”

 

 

A Banaras Hindu Egyetem (BHU) professzora, prof B.D. Tripathi látva a folyók élővilágának helyreállását, odáig megy, hogy szerinte a kormánynak félévente be kéne vezetnie a kötelező lezárásokat, a vízi élővilág regenerálódásának érdekében.

A Gangesz védelméért csendes forradalmat vívó Matri Szadan asram szellemi vezetője, Szvámi Sívánanda Szaraszvati, teszi fel a kérdést a Times of Indiának: „Miért pazarol el a kormány annyi pénzt a Gangesz újraélesztésére, holott csak annyit kéne tennie, hogy békén hagyja? Mindez azért történt, mert minden emberi tevékenység, mint a vízerőmű építés, és az ipari szemét Gangesz vizébe öntése le lett állítva.”

 

 

Fordította és szerkesztette: Fenyvesi Róbert

Források:

sbs.com

indiatoday.in

timesofindia

swarajyamag.com

m.timesofindia.com