Ugandai missziós szerzetes

Bhanté Bhikkhu Buddharakkhita, az első ugandai buddhista szerzetes küldetése, hogy az ébrségmeditációt alkalmazva enyhítse a traumákat.

A szerzetes 54 novícius képzését vállalta fel, minden afrikai államból egyét. 

A The Gauardiannak nyilatkozott missziójáról: „A théraváda buddhizmust tanítom némi afrikai ízzel, hogy megértessem az emberekkel a Buddhát, hogy ne úgy tekintsenek rá, mint valami furcsa, idegen, ázsiai dologra. 

    Sok embert láttam szenvedni Ugandában és Afrika szerte. Úgy tekintek erre a feladatra, mint ami megváltoztathatja a játékszabályokat, vagy mint egy paradigmaváltásra a szenvedéstől a boldogság felé Afrikában. 

    Úgy háromezer buddhista van Afrikában. Harmincöt körül Ugandában. Dél-Afrikában vannak a legtöbben, mivel sokan mentek oda ázsiai országokból az aranybányákba dolgozni, akik végül templomokat hoztak létre.”

        Az Ugandai Buddhista Központ és Templom alapítója és apátja, egy afrikai buddhizmus kialakulásáról és terjedéséről szóló könyv szerzője, Buddharakkhita, Steven Jemba Kabogozzaként született és katolikusként nőtt fel. Indiában végezte a tanulmányait, itt fordult a buddhizmus felé 1990-ben, két thai szerzetessel való találkozás hatására. A ma már 18 éve szerzetes Buddharakkhita India után az Egyesült Államokban és Braziliában képezte magát, mielőtt visszatért hazájába és megalapította a buddhista központját. 2005-óta tanít éberség (mindfulness) meditációt Afrikában. A központja Kampalától, a fővárostól kb. 40 kilométerre található a Viktória-tó melletti hegytetőn. 

    „Az afrikai kulturális és politikai vezetők nem fogadták el a buddhista vallást és filozófiát. Nem is tudom, ha lenne egy, a buddhizmus iránt tényleg elkötelezett elnök, kulturális vezető vagy király Ugandában és Afrikában…, ha lenne bárki is, aki megtehetné, a buddhizmus nagyon gyorsan terjedne.

Meditációs gyakorlattal foglalkozom, azt kutatom hogyan tudja gyógyítani a többgenerációs traumákat. A legtöbb ember traumatizált. Még gyarmatosítás utáni másnaposságunk van és még egy csomó más dolog is.

Az olyan buddhista országok, mint Sri Lanka, India, Thaiföld, Kambodzsa és Mianmár történelmileg nem gyarmatosították Afrikát. Ha ők gyarmatosítottak volna, már régóta megalapították volna a buddhizmust. Azok az országok, amelyek jöttek és gyarmatosítottak minket, kórházakat és iskolákat alapítottak, bevezették a saját vallásukat.

Az első buddhisták 1925-ben jöttek Afrikába, britek hozták őket, hogy megépítsék a kelet-afrikai vasutat Tanzániában. Letelepedtek a környéken, felépítették az egyik legrégibb templomot és megalapították a buddhista szövetségüket, az egyedülit az államban.

Híján vagyunk olyan afrikai szerzeteseknek, akik képzettek a tanításban és úttörők lehetnének. A negyvenmilliós Ugandában ketten vagyunk csak szerzetesek. 

Van egy életre szóló elképzelésem, miszerint kiképzek minimum 54 szerzetest az elkövetkezendő öt évben, hogy elküldhessem őket mind az 54 afrikai országba tanítani és elterjeszteni az üzenetet. 

    Lehetőségem volt gazdasági tanulmányokat folytatni Indiában a Pandzsáb Egyetemen. Mindig is ilyesmit akartam tanulni, mivel a családom üzleti háttérrel rendelkezik. A legtöbb rokonom a tervező és építőiparban tevékenykedik. Az volt az álmom, hogy főkönyvelő legyek.”

    De miután találkozott a szerzetesekkel:

„Azt mondtam: ’Hú, ezek az emberek olyan békések.’ Teljesen elvarázsoltak. Nagyon közel kerültem hozzájuk és ők lettek az egyedüli barátaim.

Úgyhogy az üzleti érdeklődés buddhizmusba ment át. Úgy találtam, a buddhizmus több békét teremt, mint az üzlet. De most valójában a kettő együtt jár.

Az így töltött évek egyfajta keverékét adták a kihívásoknak, a megaláztatásoknak és az áldásoknak. Néha volt, hogy éreztem egy kis megbánást. De ezek a kihívások sokat tanítottak nekem önmagamról, az emberi lényekről, a bölcsességről és a folytatáshoz elengedhetetlen további elkötelezettségről. 

    Biztosnak kell lennem abban, hogy a buddhizmushoz kötődő téveszmék megszüntetését tanítom. 

    Az emberek a buddhizmust Ázsiainak és Kínainak tartják, aminek a kung fuhoz, a taekwondohoz és a karatéhoz van köze, Afrikához egyáltalán nem kötődik és nem is érdekes számára.

    Segítem a békétlen társadalom boldoggá formálását. Humanitárius, női- és gyermekjogi projektekben veszek részt, hogy nőjön az emberek életszínvonala. 

    Létrehoztam egy béke iskolát, oktatást és tiszta vizet biztosítva a környékbeli közösségeknek. Legalább 1500 ember kapcsolódik a projektjeinkhez valamilyen formában és próbálom terjeszteni a béke kultúráját. 

    Általános feladatom, hogy alapvetően a buddhizmust tanítsam a meditáción keresztül, hogy olyan humanitárius tevékenységeket végezzek, amelyek segítik a népszerűsödését, kutassam hogyan vezethető be a legeredményesebben a buddhizmus az afrikai kulturális környezetbe, és hogy könyveket adjak ki, hogy ez az új hagyomány ismertté váljék Uganda szerte.”

forrás, The Guardian

minden kép: Eugénie Baccot/Guardian

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert