Vajon az emberi lények úgy vannak tervezve, hogy állandóan elégedetlenek legyenek? Robert Wright író, aki az evolúciós biológia és a vallás átfedéseiről tanít, így gondolja. Wright rámutat, hogy az evolúció azt jutalmazza, ha az ember fájdalom helyett inkább az örömet keresi, ami viszont elősegíti, hogy az emberek gyakran elégedetlenek legyenek.„Alkatunknál fogva mindig arra vágyunk, hogy a dolgok kicsit mások legyenek, mindig kicsit többet akarunk. A természetes szelekció nem úgy tervezett minket, hogy boldogok legyünk.”
„Szerintem az éberségmeditáció majdhogynem lázadás a természetes szelekció ellen” mondja. „A természetes szelekció az a folyamat, amely létrehozott minket. Neki köszönhetjük az értékrendünket. Meghatározza az életünk rendjét. Erre a buddhizmus azt mondja: nem kell ezt a játékot játszanunk.”
Hogyan áll ellentétben a természetes szelekció azzal a buddhista gondolattal, hogy az öröm múlandó?
A Buddha a megvilágosodása után tartott első beszéde arról szól, hogy a szenvedésünk egyik legnagyobb forrása az, hogy vágyakozunk dolgok után, akarunk dolgokat, de ha megkapjuk őket, nem tartós a beteljesedés okozta örömünk. Ezért szinte folyamatos elégedetlenségben élünk. Talán sokak számára ismerős az a buddhista gondolat, hogy az élet tele van szenvedéssel. A szenvedés a szanszkrit dukkha szó fordítása, és bár nem rossz, sokan gondolják úgy, hogy a ki nem elégítő jelleg is jó fordítás lenne.
Természetesen, ha végiggondoljuk a természetes kiválasztódás logikáját, egyértelmű, hogy ilyenné kellett formálódnunk. A természetes kiválasztódás úgy alakított ki minket, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat, amelyek segítenek a génjeinket átörökíteni a következő generációnak. Ilyen dolog például az evés, hogy életben maradjunk, a szex, hogy szaporodjunk… satöbbi.
Ha ezek közül bármelyik állandó elégedettség-érzettel töltene el minket, akkor nem csinálnánk őket többet, ugye? Mondjunk ennénk egyet, és örökre jóllaknánk, aztán sose ennénk többet. Lefeküdnénk valakivel, aztán kielégülten elnyúlnánk a párnák közt, és soha többét nem bújnánk senkivel ágyba. Egyértelmű, hogy nem ez a módja annak, hogy átörökítsük a génjeinket a következő generációnak. Így aztán a természetes kiválasztódás úgy alakította ki az élőlényeket, hogy újra és újra elégedetlenek legyenek. És mintha ez lenne az élet legfontosabb vonása – az biztos, hogy központi helyet foglal el a buddhista diagnózisban arról, mi is a probléma.
Hogyan közelíthetünk a fizikai fájdalomhoz tudatos éberséggel?
A tudatos jelenlét meditáció (mindfulness meditáció) alapelve, hogy nem menekülünk az érzéseink elől, ahogy normál helyzetben tennénk. Menekülés alatt azt értem, hogy kerüljük őket. Például ha szorongást vagy fizikai fájdalmat érzünk, azt akarjuk, hogy elmúljon. Tenni akarunk valamit, hogy véget vessünk neki. A mindfulness lényege, hogy ott ülünk, és tulajdonképpen megfigyeljük az érzést, megtapasztaljuk az érzést – és ironikus módon így kerülünk tőle egy bizonyos távolságra, leválik rólunk. Tehát ha nem menekülünk a fájdalom vagy a fájdalmas érzelmek elől, az a meditációs gyakorlással együtt képes elvenni ezeknek a kellemetlen érzéseknek az erejét.
Hogyan hat a buddhista meditáció a velünk született elégedetlenség ellen?
A meditáció tulajdonképpen azokat a mintákat veszi célba a legalapvetőbb szinten, melyeket felhasználva a természetes szelekció irányít minket…. Természetünknél fogva keressük a jó érzéseket és kerüljük a rosszakat, egyszerűen ilyenek vagyunk. A buddhizmus ezt problémaként diagnosztizálta, és egy olyan technikával rukkolt elő, amely ténylegesen lehetővé teszi, hogy kiiktassuk ezeket a mintákat, hogy többé ne kövessük azokat az alapvető ösztönöket, amelyek miatt igyekszünk elkerülni a fájdalmas érzéseket, és mindig azt keressük, amely elégedettséget ígér. Ez fantasztikus dolog – és működik.
Hogyan működhet együtt a kognitív viselkedésterápia és a buddhizmus?
A kognitív viselkedésterápiában tulajdonképpen az embereket arról a gondolatmenetről faggatjuk, amely a félelmek vagy szorongások mögött húzódik. Például: „Tényleg van rá reális esély, hogy sugárban elhányod magad, miközben beszélsz? Még soha nem történt meg…” Szóval az érzések mögött rejlő logikát keressük.
A buddhizmusban is van egy széleskörű gyanakvás az érzelmek mögötti logikát illetően szerintem. De a gyakorlatban a buddhizmus az érzelmek szintjén dolgozik. Nem kifejezetten a logikát keresi, hanem magával az érzéssel foglalkozik olyan módon, amitől az erejét veszti. És van egy bizonyos kapocs a kognitív terápia és a buddhista gyakorlás közt az evolúciós pszichológiában: az evolúciós pszichológia azt az álláspontot képviseli, hogy egy csomó olyan érzésünk van, amelyeket nem érdemes követnünk, számos okból. Nem kizárt,hogy szó szerint azért tervezte őket a természetes szelekció, hogy félrevezessen minket… Jelenlegi életterünk annyira más, mint amire a természetes szelekció tervezett minket, hogy vannak bizonyos érzéseink, amik csak hátráltatnak, például a félelem a nyilvános beszédtől… Az evolúciós pszichológia felvázolja az érzéseink kialakulásának hátterét, és ha ezt már tudjuk, a buddhista meditáció megmondja nekünk, mit kezdjünk velük.
Szurei Szaszai, a 89 éves, a Japánból származó buddhista szerzetes a vezetője az indiai buddhizmus újraélesztésére irányuló erőfeszítéseknek, valamint a kasztalapú társadalmi megkülönböztetés felszámolásának, ami
A Tergar Meditációs Közösség, amelyet a tibeti buddhizmus Karma Kagyü és Nyingma vonalának meditációs tanítója és mestere, Jonge Mingyur Rinpocse alapított, bejelentette, hogy Mingyur Rinpocse
Malik Tóth István jógaoktató, számos spirituális könyv fordítója. Ebben a riportban Dzogcsen Pönlop Rinpocse: Halált meghaladó tudat c. könyvéről beszélgettünk vele. Idézet a könyvből: „A
