A buddhizmusban az egyik kulcsfontosságú gondolat a tanhá, azaz a vágy. Bizonyos szükségletek és szenvedélyek gazdagítják az életünket -a szerelem jó példa erre-, de a tanhá azért ösztönöz arra, hogy egyre többet akarjunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a világgal. A tanhá ellentéte ezért a kapcsolódás.
Korunkat több okból kifolyólag úgy lehet jellemezni, mint “A Vágy Kora”. Ennek egyik összetevője a fogyasztói társadalom, de leginkább talán az Internet a vétkes benne.
Húsz évvel ezelőtt a “Web prófétái” megjövendölték, hogy az Információ Korában mindannyian össze leszünk kapcsolódva. A realitás azonban az, hogy nagyobb a szakadék, mint valaha. A tweetek, szelfik, telefonhívások, sms-ek és e-mailek állandó áramában nem könnyű elfordítani a fejünket a kijelzőről és körbenézni, megnézni, mi van a világban.
Amikor ez a tendencia szokássá válik, függőség lesz belőle. A technológia kemény felhasználói állandó információéhségben vannak még akkor is, ha nem tudják, mit keresnek. Néha, amikor nagy ritkán elhallgat a telefonjuk, megrémülnek.
Az átlagos amerikai ötvenszer nézi meg a telefonját egy nap, a 18 és 24 év közöttieknél ez az arány ennek a duplája. (Európában sem jobb a helyzet: egy felmérés szerint, amikor várunk valakire, átlagosan fél perc kell, hogy elővegyük a telefonunkat. -a ford.). Sokan annyira ijesztőnek látják azt az időmennyiséget, amit a fiatalok online töltenek, hogy egy coloradoi csoport javaslatot nyújtott be, hogy ne lehessen 13 évnél fiatalabbaknak mobilt árusítani.
Persze a javaslatot nem fogják megszavazni. De még ha meg is történne, a probléma megmaradna, mivel ezeket a készülékeket úgy tervezték, hogy az elménk működését imitálják. A számítógépeknek ugyanúgy van memóriája, mint nekünk. A fejünkben mindannyiunknak van “képernyője”, amin megnézhetünk egy múlt- vagy jövőbeli eseményt, akár egy filmet. Fülhallgatóra, vagy Spotify-ra sincs szükségünk, hogy a kedvenc dalainkat meghallgassuk.
Mindez a technológia csupán felerősítette a problémát, ami már jóval a világháló előtt létezett. Persze jó ötlet kikapcsolni a telefonunkat néha. A barátaink nem fognak elhagyni minket, ha pár óráig csak az űrben kering az üzenetük. De a kikapcsolás csak részmegoldás. A világgal kell újraépíteni a kapcsolatunkat.
Ha egy kicsit csendben ülsz, észre fogod venni, hogy nem kell semmilyen szerkentyű, hogy teljesen szétszóródjon a figyelmed. Nehéz lesz figyelmedet egyhelyben tartani, mert az gondolatról-gondolatra ugrál, mohón falva valamit, ki tudja, mit. Ez az, amit a Buddha tanhának nevez.
Az egyik mód, hogy megszabaduljunk a tanhától, az, hogy figyeljük a lélegzetet. Először el fog kalandozni a figyelmünk, de ha kedvesen visszavezetjük, elfogynak a figyelmet elvonó gondolatok. Egy bizonyos ponton az elménk nem képzelődik már többé, és ha a lélegzetre összpontosítunk, azt fogjuk érezni, hogy nyugodtan időzünk.
Nem tűnik nagy dolognak, de azzal, hogy megtanuljuk, hogyan időzzünk a lélegzettel, új életet kezdünk. Az “időzés” azt jelenti, hogy végre igazából összekapcsolódtunk a világgal. A gyakorlás által aztán megtanulhatjuk, hogy miként fokozzuk ezt a kapcsolódást, akár van a kezünkben telefon, akár nincs.
És ezt úgy hívják: szabadság.
Kurt Spellmeyer, a new jersey-i Cold Mountain szangha vezetőjének írása.
„A Buddha tanítása nem egy felfedezett igazság, nem egy megállapított igazság, hanem egy átélt igazság. És az átélést azt részint nem lehet fogalmilag meghatározni, pont
2024. november végén egy rövid, három napos kvanum zen elvonulás volt Etyeken, amelyet a tiszteletreméltó Arne Schaefer dharma mester vezetett, aki Berlinből érkezett, hogy tanítást
Az egységes ellenállás ritka megnyilvánulásaként a nepáli kormányszervek a jelentések szerint összefogtak, hogy megakadályozzák a Kína által kinevezett Pancsen Láma, Gyalcen Norbu beutazását. Norbut széles
