Indiai buddhisták – kutatás

Harmincezer vallásos ember bevonásával készített felmérést a Pew Research Center az indiaiak hitéletéről. Az önmagát függetlennek, pártatlannak és nonprofitnak tartó kutatóintézet adatai alapján Indában, abban az országban amelynek területéről Sákjamuni Buddha tanításai elindultak és ahonnan elterjedtek az egész Távol-Keleten, majd nyugaton is, a mai lakosság alig 0.7%-a vallja magát buddhistának. Ez az adat majdnem megegyezik a hivatalos népszámlálásban mértekkel és közel nyolcmillió embert jelent a több mint 1.3 milliárdos népességű országban.

A kutatás több szempontból össze is vetette a vallásokat. Érdekes, hogy míg a buddhizmusról elsőre a meditáció ugrik be mint vallás- vagy életgyakorlat, az indiai buddhisták jóval kevesebbet foglalkoznak meditációs gyakorlatokkal mint azt gondolnánk. A tanulmány eredménye szerint a buddhisták 35%-a állítja hogy legalább heti egyszer meditál. Ez az érték meglepő módon a legkevesebb a többi indiai vallás gyakorlóinak szokásaival összevetve. A legtöbbet a dzsainák meditálnak (61%), őket követik a szikhek (57%) majd a muszlimok (52%) és a hinduk (47%). A fenti érték, azaz hogy az adott vallás követői közül hány százalék állítja, hogy hetente legalább egyszer végez meditációs gyakorlatot épp a hinduknál és a buddhistáknál a legalacsonyabb, sőt még az átlagtól (48%) is elmarad.

A reinkarnációban az indiai buddhisták nem egész 20%-a hisz, ez is enyhén kevesebb mint a többi vallás esetében. A muszlimok, de még a keresztények egy harmada is hisz a reinkarnációban valamiképp. A nirvánában a buddhisták közül tízből négyen hisznek.

A vallások szellemi egymásra hatására példa, hogy az indiai muszlimok 77%-a hisz a karmában, pont annyian amennyi hindu.

Az indiai buddhisták közel 90%-a a dalitok közül kerül ki, ami a legalacsonyabb társadalmi osztálynak számít Indiában. Noha a buddhisták 35%-a semmilyen rendhez nem vallja magát tartozónak, a dalitok fele állítja, hogy követi a navajánát, az új szekér mozgalmat. A három hagyományos nagy irányzat, a théraváda, a mahájána és a vadzsrajána ugyan elismeri, de nem tekinti önálló irányzatnak ezt a negyedik, a huszadik században létrehozott iskolát. Az irányzat szellemi atyja és alapítója Bhímráo Rámdzsi Ámbédkar, indiai jogász, politikus és a társadalmi igazságtalanságok eltörléséért küzdő aktivista, az első független indiai parlament igazságügyminisztere és alkotmányának egyik szerkesztője a buddhizmusban mint vallásban találta meg azt a spirituális hátteret ami az általa kívánt társadalmi változásokhoz szükséges.

Az indiai buddhisták többsége nem szembesül napi szinten társadalmi diszkriminációval annak ellenére, hogy a dalitokkal szemben az előítéletek történelmi léptékűek. A 85%-uk szerint a legnagyobb probléma a munkanélküliség.

A Pew Research küldetése az elmúlt korszak globális vallási változásainak feltérképezése, ennek része volt az indiai felmérés is, amit 17 nyelven végeztek.

Neha Saghal, a kutatás indiai vezetője szerint a tanulmány által kirajzolódó kép elég összetett. India erősen hívő de vallásilag változatos ország, ahol a világ legtöbb hindu, dzsain és szikh vallású embere él, továbbá közel százmillió muszlim. India azonban nem tekinthető a vallások olvasztótégelyének, sokkal inkább mozaikszerű, ahol a vallások közötti párbeszéd ritka, a más vallásba való házasodás erős társadalmi ellenállásba ütközik és a megkérdezettek közül csak kevesen mondták, hogy a vallási környezetükön kívül is barátkoznak, mondta Saghal a tanulmányban.

„A más vallások tisztelete az indiai identitás fontos részének tűnik, azonban az indiaiak nem úgy fogják fel a toleranciát, hogy a vallási határok áthághatóak. Elkülönült vallási buborékokban élik az életüket.”

Forrás- Tricycle    /  Pew Research Center

Hírszerkesztő: Fenyvesi Róbert