Főoldal > Mongóliában a fiatalokon múlik a buddhizmus sorsa

Mongóliában a fiatalokon múlik a buddhizmus sorsa

A buddhizmus a világ egyik legrégebbi vallása, de Mongóliában a fiatalok feladata lett, hogy új életet leheljenek belé. A kommunizmus bukása után született generációnak egyre több feladata lesz a buddhista templomok vezetésében, mert a diktatúra likvidálta szinte a teljes klérust.
A huszonkilenc éves Lobsang Tayang négy éve tanul, de máris két tanítványa van. Hagyományosan csak 20 év után kezdhetne tanítani.

„Azt éreztem, hogy nincs még meg a kellő tudásom ehhez” meséli. „Arra gondoltam, vajon jogosan szólítanak-e tanárnak, ha még én magam is tanulok.”

Lobsangnak azért kell betöltenie ezt a feladatot, mert a harmincas évektől az elnyomó kommunista diktatúra nagyjából tizenhétezer buddhista szerzetes halálát okozta a hivatalos adatok szerint.
A mongolok a tibetihez hasonló buddhizmus gyakoroltak akkor.
A ’90-es években, a demokrácia beköszöntével a túlélők visszaállították az iskolákat és a kolostorokat.
 
Lobsang Tayang kolostorát Amarbayasgalantnak hívják. A legközelebbi úttól 35 km-re található a végtelen sztyeppén. A szovjetek előtt vagy 800 szerzetes lakott itt. Az üldöztetés hatására a szerzetesek fele elmenekült, a másik felét pedig kivégezték.
Negyvenen maradtak; az apát, a legidősebb szerzetes 35 éves.
 
Az UNESCO világörökségi hellyé minősítette a templomot, aminek 18. századi, omladozó épületeit nehezen tartja karban a maroknyi fiatal. A 40 templomból mára 28 maradt meg.
By Bogomolov.PL - Own work, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=4634898
Kép: Bogomolov.PL (Wikipedia)

 

Lobsang Tayang reggel hétkor kelti fel két, 10 év körüli tanítványát, hogy szútrákat tanuljanak és recitáljanak. Ez a délelőtti program.
Délután –ha van tanár– matematika és irodalom következik.
 
Szokatlan ebben a modern világban az, ha valaki szerzetesnek megy. Túlnyomórészt nem is a gyerekek hozzák meg a döntést, hanem a szüleik.
„Nem annyira tetszett neki az ötlet, mert félt az istenségek képeitől” mondja az egyik tanuló édesanyja. „Eltartott neki egy darabig, mire megszokta”.
 
Lobsang Tayang szerint nagyon nehéz manapság olyan szerzetest találni, aki ott is marad és nem adja fel a fogadalmait.
 
A legtöbben, akik ott nőnek fel, vágynak a külvilág után. Évente kétszer mehetnek haza két hétre. Internet van ugyan a kolostorban, de csak a 25 éven felüliek használhatnak mobiltelefonokat.
 
„Könnyű egy erdőt kivágni” mondja az apát helyettese, Lobsang Rabten „de sokáig tart, mire a fák visszanőnek”.
 
Reméli, hogy sikerül visszaállítaniuk a kolostor régi pompáját.
By Arabsalam - Own work, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=35028543
Kép: Arabsalam (Wikipedia)

Forrás: Economic Times
Borítókép: Flickr
Készítette: Harlam Bálint
 

Kapcsolódó