Szerdán hajnalban, nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás, hazánk egyik legjelentősebb pszichológusa, tanítója. Világ életében kritikusa volt a hazai oktatáspolitikának, mely szerinte eleve haszontalan gépeket nevel egészséges, a természettel összhangban élő ember helyett.
Az Eltén jogot, majd pszichológiát végzett, majd óraadó pszichológia tanárként és gyakorló pszichológusként helyezkedett el. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa volt. Kulcsszerepet játszott abban, hogy hazánkban a Waldorf-képzés megmaradt. Pszichológiai és pedagógiai képzettsége és tapasztalata, de főleg rátermettsége magyarázza, hogy páratlan szaktekintélynek számít a gyermekpszichológia területén.
Az ideális embert a városiasodás előtti, vagy azon kívül létező parasztemberben látta, aki együtt élt az időjárás, az évszakok és a korszakok változásaival. Ezzel szemben a mai, elidegenült embernek alig van kapcsolata a természettel; az mindennapjait a képernyők fényében, bonyolult technológia által kiszolgálva tölti. Így nem is csoda, ha lelkileg eltorzul és ezt a torzulást a gyerek is érzi és reagál rá. Vekerdy gyermekpszichológiai praxisának axiómája, hogy ha a gyerekkel baj van, előbb a szülőnek kell megváltoznia.
Malik Tóth István jógaoktató, számos spirituális könyv fordítója. Ebben a riportban Dzogcsen Pönlop Rinpocse: Halált meghaladó tudat c. könyvéről beszélgettünk vele. Idézet a könyvből: „A
„Gimnáziumban nagyon szerettem a kosárlabdát. …az ugrólábon – ami ugye elég komoly megterhelés alatt van, -volt egy véna, amiről azt hittem, hogy visszér probléma. Mit
A bhutáni származású vadzsrajána mester, tulku, vándortanító, író, fotográfus, és filmkészítő, Dzongszár Dzsamjang Khjence által létrehozott alapítvány, a Khyentse Foundation Facebook bejegyzésében tette elérhetővé egy
