Főoldal > A bolygónak nem pénzre van szüksége, hanem a szokásaink megváltoztatására
Sonam Wangchuk nem vasalja többé a ruháit. Az ismert feltaláló és Magsaysay-díjas környezetvédő úgy érzi, a gyűrődésekkel való együttélés egy olyan engedmény, amit könnyedén megtehetünk azért, hogy segítsünk a bolygón. Amint mondja, a ruhák kivasalásán megspórolt energia négy vidéki háztartás áramszükségletére elegendő. A Ladakhi Himalayan Institute of Alternatives társalapítója szerint óvatos bánásmódra lesz szükség, amint otthona új fázisba lép mint uniós terület, mert az Új-Delhiben bevezetett intézkedések nagy része nem lesz működőképes a Transzhimalája törékeny ökoszisztémájában.
Részletek az interjúból:
Nem gondolja, hogy Ladakhnak fejlődnie kellene és India többi részével azonos szintre kellene kerülnie?
Nem. Ladakhnak nincsen szüksége ugyanarra a fejlődésre és iparosításra. Harmonikusabb és fenntarthatóbb hozzáállásra van szükség, ami a környezet kizsákmányolása nélkül is hosszabb jövőt biztosíthat.
Jól tudom, hogy a Himalayan Institute of Alternatives proaktív lépéseket tesz az ügyben?
Igen. Úgy döntöttünk, hogy ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnánk a Központ döntésére, először is meg kell értenünk, mi az, ami működhet nálunk, és mi az, ami nem. Így kiküldtük munkatársainkat az ország különböző részeire – uniós területekre, mint Andaman és Nicobar, Északkelet-India törzsi területeire, Bodolandba és Sikkimbe, hogy lássuk, min mentek keresztül az elmúlt évek során. A csoportjaink a Ladakh-i közösség teljes összetételét képviselték – nőket, férfiakat, politikusokat, vallási vezetőket.
Visszatértek, és most megosztják velünk, amit a különböző találkozókon – városi összejöveteleken és falugyűléseken – tapasztaltak.
A helyiek és a hadsereg által Ladakh zöldítésére tett erőfeszítések nem sértették azt a természeti folyamatot, amely által Ladakh természetes sivataggá változott?
Először is, hadd mondjam el, hogy a hadsereg nem tett sokat a zöldítés érdekében. Sokat beszéltek róla, de a folyamatok leálltak a 2010-es szökőár után. A vetés nagy részét a helyiek végezték. A hadsereg is tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett, de mivel az egységek kétévente váltják egymást, ebből szinte semmi nem maradt életben. Mindemellett a kutatás és fejlesztés terén jó eredményekkel szolgáltak a lakosság számára.
Amikor zöldítésről beszélünk, nem az erdőkre gondolunk. A helyi növényzet dúsításáról van szó, nem invazív fajok ültetéséről. Az emberi beavatkozás célja a természet támogatása kell, hogy legyen, a meglévő növények növekedésének segítése. Ezek a növények hordozzák a terület vízkészletét, optimalizálva, ami elérhető. Az efféle erőfeszítések összhangban vannak a természettel.
Egy érdekes közösségi projekt szervezését indította el. Mit tudhatunk erről?
Ez a kísérlet a bolygó érdekében indult el. Egyedülálló közösségi kezdeményezés, amelynek keretében a résztvevők a szokásaikon változtatnak, mely változtatások értéke valódi dollárban mérhető. Például, megfogadhatjuk, hogy nem vasaljuk többé a ruháinkat, biciklivel fogunk járni, vagy vonattal utazunk világszerte. Végül megbecsüljük, az egyes fogadalmak mennyit érnek dollárban kifejezve, és hogy ez összességében mekkora hozzájárulást jelent a bolygó számára. A Földnek ugyanis nem pénzre van szüksége, hanem a szokásaink megváltoztatására.
Fordította: Rácz-Kiss Andrea
Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése bejelentette, hogy a Meditáció Világnapját minden évben december 21-én tartják, miután az India által is támogatott határozattervezetet a tagok egyhangúlag elfogadták.
Beszélgetésünkből kiderül, hogyan ünnepli Cser Zoltán a karácsonyt, szó esik a legfontosabb kérdésről, azaz hogy tudunk-e a szeretteinknek időt, energiát, teret adni, de arról is,
„A Buddha tanítása nem egy felfedezett igazság, nem egy megállapított igazság, hanem egy átélt igazság. És az átélést azt részint nem lehet fogalmilag meghatározni, pont