Tóth Zsuzsa a burmai és más meditációs ülésről

A burmai ülésben a lábak helyzete tér el pl. a lótuszüléstől. A burmai ülésben a két lábszár a padlóra fekszik, egymással párhuzamosan; az, hogy melyik láb van belül vagy kívül, attól függ, hogy hogyan kényelmesebb. Csatolok egy fotót is.

            Erre az ülésre is igaz, hogy – ha még nincs meditációs tapasztalatod – az elején nem feltétlenül könnyű. A burmainál (de a többinél is) általában gond az, hogy a csípőízület kötöttsége miatt térd nem érinti a talajt. Ezzel semmi gond nincs, nem szabad túlerőltetni. Idővel magától kilazul, és ekkor kényelmesebbé és stabilabbá válik az ülés.

Az összes testhelyzetre (a burmaira is) az alábbiak érvényesek

– A legfontosabb dolog az, hogy egyenes háttal üljünk, mintha a gerincünkben a csigolyák magasan egymásra rakott érmék lennének.

– A fej a gerinccel egy vonalban helyezkedjen el.

– A testhelyzetet lazán tartsunk fenn, ne legyen bennünk merevség. A hát legyen egyenes, de emiatt ne feszüljenek meg izmok, üljünk könnyedén és lazán. A gerinc olyan, mint egy erős fiatal fal, amely a laza talajból nő ki, a test többi része pedig lazán lóg róla. (Ehhez kísérletezgetni kell, mert általában feszes, fegyelmezett testhelyzetben ülünk, járunk és fekszünk. Kezdetben ezért furcsa a meditációs testhelyzet.)

– A meditációhoz használt ruházatnak lazának és puhának kell lennie. Ha a ruhánk akadályozza a vérkeringést vagy nyomja az idegeket, akkor fájdalmaink lesznek, vagy elzsibbad a lábunk. Ha övet viselünk, lazítsuk meg. Ne viseljünk szűk vagy vastag textilből készült nadrágot. A nők számára jó megoldás a hosszú szoknya. A vékony vagy rugalmas anyagból készült bő nadrág férfiak és nők számára egyaránt megfelelő. Vegyük le a cipőnket is, és ha a zokni túl szoros, akkor azt is.

– Amikor hagyományos ázsiai módon ülünk a padlón, akkor szükségünk lesz egy ülőpárnára, amely megemeli a gerincet. A párna legyen viszonylag kemény, és összenyomott állapotban legalább 8 centiméter vastag legyen. A párna elejére, a szélére üljünk le, és a lábunkat a padlón keresztezzük. Ha a padlón van szőnyeg, akkor az valószínűleg elég lesz ahhoz, hogy a lábszárat és a bokát megóvja a nyomástól, ellenkező esetben a láb alá valamilyen puha tárgyat, például egy összehajtott takarót kell tenni.  Ne a párna közepére üljünk, mert ebben a pozícióban a párna elülső széle belenyomódik a comb alsó részére, vagyis az idegek nyomás alá kerülnek, és a láb megfájdul.

– Mindegyik testhelyzetben a két kézfej az ölben van. Egymáson helyezkednek el, tenyérrel felfelé, mintha egy csészét tartanának. A kézfejek valamivel a köldök alatt helyezkednek el, a csuklót a combnak nyomjuk. Ez a kéztartás szilárdan kitámasztja a felsőtestet. Ne feszítsük meg a nyakat vagy a vállizmokat. Lazítsuk el a karokat, a rekeszizom is laza, teljesen kitágult. Ne engedjük, hogy a gyomor területén feszültség alakuljon ki.

– A szem lehet nyitva vagy csukva. Az első esetben a tekintetet szegezzük az orrhegyre vagy egy nem túl messzi pontra magunk előtt. Nem nézünk semmit, azaz a tekintetet oda irányítjuk, ahol nincs konkrét látnivaló.

– A féllótuszhoz és a lótuszhoz a lábnak igen rugalmasnak kell lennie, ezért ezek a testhelyzetek nem mindenki számára alkalmasak. Olyan testhelyzetet válasszunk, amelyben a lehető legtovább tudunk fájdalom nélkül, stabilan, mozdulatlanul ülni. Kísérletezgessünk a különböző testhelyzetekkel. Az ízületek a gyakorlás során egyre lazábbak lesznek.

– Lehetséges, hogy fájdalom miatt vagy más okból (pl. korábbi sérülés) nem tudunk a padlón ülni. Ez nem probléma, minden esetben használható szék. A szék ülőlapja legyen vízszintes, a háta egyenes, és ne legyen karfája.  A legjobb úgy ülni rajta, hogy a hát nem támaszkodik a támlához. Az szék ne nyomja a comb alsó részét. A lábfejek egymás mellett, teljes talppal a padlón helyezkednek el. A hagyományos testhelyzetekhez hasonlóan ebben az esetben is az ölben pihennek a kézfejek, egymásba helyezve, mintha egy kis csészét tartanának. Ne feszítsük meg a nyakat vagy a vállizmokat; lazítsuk el a kart A szem lehet nyitva vagy csukva.

 (Bhante Gunaratana: Mindfulness in Plain English c. könyvének felhasználásával).